Álarcok. Mi is a valós és mi nem. Milyen az arc amit a világ felé mutatsz? Őszinte vagy egy hazug maszk amit saját védelmedre húztál fel? Ez megvéd attól, hogy bántsanak. Dehogy is. Nem véd az semmit. Csak összetör dolgokat. Nem mások, vagyis nem csak másokat. Legfőképp a saját valódat, aki igazán vagy. Azt pusztítja el.
Én elrejtem igazi valómat. Ha bárkit eddig közel engedtem és hagytam hogy megismerje, hamar eltávolodott. Nem meglepő. Eleinte mindenki közel akar kerülni a suli legnépszerűbb csajához. Mindenki kíváncsi, milyen ember is a jéghercegnő valójában. Nem értem miért. Mi szükségük van, hogy lássák a darabokra hulló, magányos gyermeki énemet. Az visszataszító, az förtelmes és végtelenül esendő. Mit is gondolhatnak. A kőszívű Scarlett valóban ilyen? Sokan azt hiszik. Nem csoda, hiszen tettem róla, hogy így legyen. Mikor iskolában, vagy társaságban voltam mindig az erős és hihetetlenül könyörtelen arcom mutattam. Nem kell, hogy mindenki szeressen, nem is akarnék ilyet. A tisztelet erősebb érzés. Senki nincs a közelébe annak, hogy felfedje kilétem. Nem engedek közel senkit. Már többé nem. Mindenki elárul egyszer. Örökké szó, ebben a formában nem létezik. A múlandó az örök, más nem. Minden más, csak átmeneti vagy látszat. Tökéletesnek tűnni is csak egy hazugság. Semmi, SŐT senki se tökéletes. Csak a legtöbben igyekeznek elrejteni hibáikat. Aki meg ismer és szeret hibákkal együtt, ők igazi barátok. Kár, hogy nekem olyan aki minden sötét kis titkomat, minden szeszélyes félelmemet ismeri, nincsen. Senki. Egyetlen lélek se ismer. Nem hagyom. Nem engedhetem meg, hogy valaki igazán megismerjen, még ha bele is pusztulok a magányba. Akit én szeretek is igyekszem ellökni magamtól, hogy kevésbé fájjon ha velem van. Ha olyan közel lenne, hogy képes lenne meglátni "engem", félek hogy elmenekülne. Ezért inkább én menekülök tőle. Nem csak tőle, mindenki elől. Ő vajon üldöz engem?
